Hát kérem, eltelt az esztendő, aminek bemutatására blogunkkal vállalkoztunk. Küzdelmes volt, néha körülményes, édes teher, de most már azt kell mondanunk: megérte. Nekünk jól esett. A végére már egészen beállt a szervezetünk a napi kattintásra. És hát Szofi... ő aztán tényleg élvezte, ha fényképezik; utána pedig jött szépen megnézni a kész képet, lemeózta mintegy, hogy számára is megfelelő-e.
Eltelt 365 nap. Mintha csak tegnap kezdtük volna. De itt a végén jó látni, hogy a lány ez alatt az egy év alatt milyen sokat változott. És hogy mennyire nem változott semmit. Szofi – Szofi maradt. Ugyanaz a mosolygós, vidám, huncut és szédítő lány, akit első szülinapján lekattintottunk. Te jó ég, mennyire gyönyörű...
Tíz napja új taggal bővült csapatunk. Kérdés: az ő cseperedését vajon hogyan dokumentáljuk? Induljon újabb 365 napos vállalkozás Dani főszereplésével? Esetleg ne is csak 365 napot rögzítsünk? Vagy a napi egy kattintást váltsa fel kettő? És jelen blogunk bővüljön Dani képeivel is? Nos, ezek azok a kérdések, amiket még rendesen ki kell találnunk anyával.
Ami biztos: egy induló Dani-sorozat első képe ez volna:
